"Szerelem hajnalán fényeket láttam
Reményteli szívemmel magasba szálltam
De visszaestem a kemény földre
Mert a szerelem nem tarthat örökre"
"Sohasem hittem hogy így tud fájni,
Hogy a nevetés könnyekké tud válni
Néha sírok,néha nevetek,
Az a baj,hogy valakit nagyon szeretek"
"Egy könnycsepp gördül le arcomon,
Mond miért tetted ezt velem?
Egy lány sír a szobában...
Hát ez lenne a szerelem?"
"Csalódni abban,kit szívből szeretünk,
Szívünk megszakad hiába szenvedünk.
Dacolni némán,hogy nem fáj,ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán"
"Egy szép napon elmentél,itt hagytál,
nem maradt más tőled,csak amit nekem adtál.
Egy fénykép,és egy csokor virág,
melyet akkor adtál,mikor elhagytál.
Végtelen üresnek éreztem az életem,
mert tudtam,nem vagy mellettem.
Azóta minden nappalom és éjszakám,
maga a magány.
Sírok éjjel,sírok nappal,
mert nem bírok a fájdalommal.
Nem vagy itt,és hiányzol,
mert azóta mással játszol."
"Mindenki a nagy szerelemre vár,
nem tudják hogy ez mennyire fáj.
Ha sejtenék hogy mit tesz velük,
nem várakozással telne az életünk.
Nem úgy megy az,ahogy a filmekben,
az életben sebek maradnak a szíveken.
Nem lesz majd "Happy end" a végén,
s az emléket az idő sem teszi széppé..."