"Minek emésztesz szerelmem?

Mikor tudod,nincs remény!

Akit én szeretek az mást szeret,

S nem lehet az enyém..."

"Valamikor alkonyatkor te is fogsz majd sírni!

Kisétálsz a temetőbe síromat megnézni!

Sírom fölött az őszi szél panaszosan zengi:

"Itt nyugszik,ki veled boldog akart lenni!"

"Vérfoltok,melyek karomról folynak,

Könnycseppek,melyek arcomról gurulnak,

Pengék,melyeknek élén fénylik a vérem,

Hisz idáig süllyedtem,hogy magamat sértem..."

A reménytelen szerelem a legforróbb,

mert nincs ki a tüzet oltsa!

Felmerül egy újabb megválaszolatlan kérdés,

úgy érzem itt vagyok a végén.

Szívemben újra egy kérés,

arra kér felejtselek én.

Érzem nem lesz egyszerű,

de muszály,hisz tudom,ez már túl meseszerű.

Szívem menten megszakad,

s félek minden régi seb újra felszakad.

Ráébredtem te soha nem leszel a párom,

s ez egy nagyon nagy károm.

A teljes felejtést epekedve várom,

s ez az egész nem lesz más,

csak egy valóra válatlan álom.

Néha csak ülök a hegy tetején

És várom,hogy te is elgyere ide és ülj le mellém

Talán senkinek sem vallanám be,de

Szükségem van Rád.

Tegnap délben történt valami,

Megint úgy éreztem,mint régen.

Pedig már azt hittem mindennek vége

De nem engedhetem hogy vége legyen

Még nem...

Oldal: Reménytelenség
Cicababa honlapja :) - © 2008 - 2024 - cicababahonlapja.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat